ŽIHÁREC


Obec s 1600 obyvateľmi leží v Podunajskej nížine neďaleko rieky Váh 12 km od mesta Šaľa. Chotár obce sa nachádza na nízkom a širokom pravo brežnom vale rieky Váh v nadmorskej výške 111-112 m. Východná časť rovinného chotára je na nive Váhu, západná na vale s mnohými mŕtvymi ramenami, ktoré s pobrežnými lesíkmi vytvárajú nejedno romantické zákutie.
Prvá písomná zmienka o obci Žihárec pochádza z roku 1113. V jednej listine zoborského opátstva spomenuli obec Žihárec. Obec je kolískou Žihareckého rodu, ktorému ju venoval panovník Karol Róbert. Tento rod v polovici 16. storočia prišiel o svoje majetky, pretože už v roku 1553 sa dedina uvádza ako súčasť vlastníctva ostrihomského biskupstva. Miestom kde sa obec prvotne nachádzala je tzv. "dedinská medza", tak ako to naznačuje už pomenovanie "medza", avšak táto pôvodná lokácia sa stala obeťou tureckej nadvlády.
Napriek rovinatej oblasti dodalo kraju romantickú tajomnosť mŕtve rameno Váhu, ktorého močariská boli podľa legendy častým útočiskom prenasledovaných. Neskrotná rieka však spôsobila aj veľa škôd, napríklad v roku 1813 vo forme povodne.
Za záplavou z roku 1813 nasledovali ďalšie: 1825, 1829, 1852, 1853, 1876, 1888, 1894. Tieto našťastie nespôsobili veľké škody. Obec dobre profitovala z poľnohospodárstva, ku koncu 19. storočia bývalo priamo v dedine niekoľko tunajších veľkostatkárov. Míľnikom sa stalo odovzdanie železničnej trate Šaľa - Neded, bolo to 17.-teho októbra 1909. Jednokoľajka mala v Žihárci dve zastávky, malú a veľkú stanicu. I. svetová vojna znova pribrzdila rozvoj, zanechala za sebou utrpenie, biedu a smútok. Na bitevných poliach zahynulo 81 Žihárčanov. Zvíťazila však vola žiť. Obec sa pomerne skoro, okolo roku 1915, stala členom spotrebného družstva Hanza. Taktiež v roku 1925 bolo v Žihárci postavené prvé otočné javisko na Slovensku. Neskôr vystupovali žiháreckí ochotníci aj v Bratislave. Kvôli otočnému javisku nazývali Žihárec "malá Viedeň".
Na prelome tisícročí prešla obec obdivuhodnou cestou rozmachu. Boli postavené nájomné byty, kultúrne stredisko, amfiteáter, telocvičňa, bola obnovená škola, interiér a exteriér katolíckeho, evanjelického aj reformovaného kostola, prebehla výstavba ciest, pomníkov, autobusových zastávok. Vchod do cintorína zdobia krásne maďarské brány.
Žihárec má niekoľko významných rodákov, medzi nimi sa vynímajú: farár-učiteľ László Erdély /1868-1947/, člen maďarskej Akadémie vied, rektor univerzity v Debrecíne, autor viacerých kníh a nedávno zosnulý Attila Kaszás, herec, ktorého rodný dom dnes slúži ako pamätný.

KONTAKTY

Obecný úrad Žihárec - Zsigárd
Žihárec č. 599
925 83 Žihárec

Telefón: 031/779 8201
Fax: 031 / 702 07 58
E-mail: obecziharec@mail.t-com.sk

Starosta: Alajos Baranyay


ZSIGÁRD


Zsigárd, az 1600 lakosú település a Dunamenti síkságon terül el a Vág folyó közelében, Vágsellyétől 12 km távolságban. A település határa a Vág folyó alacsony és széles jobboldali völgyében 111-112 m tengerszint feletti magasságban található. A sík határ keleti része a Vág folyó mentén szántóföld, a nyugati felén sok apró holtágat találunk, amelyek a part menti erdőkkel romantikus hátteret alkotnak. A határ erdők nélküli földje rét, szántó és Fekete föld.
Az első írásos emlék Zsigárdról 1113-ból származik. A zoborhegyi apátság egyik oklevelében tesznek említést a faluról. A falu a Zsigárdy nemzetség bölcsője, amely adományba kapta Károly Róbert uralkodótól ám ők a 16. század első felében elveszítik birtokukat, ugyanis 1553-ban a településről már mint az esztergomi érsekség portájáról találunk feljegyzést. A község eredeti helye a mai Faluhely dűlő volt, mint ahogy a dűlő elnevezése is árulkodik erről, de ez a település a törökvilág áldozata lett.
A lakosság mezőgazdasággal, állatkereskedéssel, szállítással foglalkozott. A síkság ellenére a falut vadregényessé tette a Vág folyó holt ága, amely mocsaras területeket hozott létre és a legenda szerint gyakran jelentett menedéket az üldözötteknek. Viszont a zabolázatlan folyó károkat is okozott, pl. 1813-ban árvíz formájában.
Az 1813-as árvizet újabbak követték: 1825, 1829, 1852, 1853, 1876, 1888, 1894. Ezek szerencsére nem okoztak nagyobb károkat. A település jól profitált a mezőgazdaságból, a 19. század vége felé több helyi nagybirtokos élt a községben. Mérföldkő volt a Vágsellye - Negyed vasútvonal átadása 1909. október 17-én. A ,, Csángónak" Zsigárdon két állomása is volt a kis- és nagyállomás. Az I. világháború ismét visszafogta a fejlődést, szenvedést, nyomort és gyászt hagyva maga után. 81 zsigárdi esett el a harctereken. Győzött azonban az élni akarás. A település viszonylag korán, 1925 táján a Hanza fogyasztási szövetkezet tagja lett. Ugyancsak 1925-ben, Szlovákiában elsőként Zsigárdon épült forgó színpad. Később a zsigárdi amatőr színészek Pozsonyban is felléptek. Forgó színpada miatt Zsigárdot " kis Bécsnek" nevezték.
Az ezredforduló előtt és után a község látványos fejlődésen ment keresztül. Bérlakások, kulturális központ, szabadtéri színpad, tornaterem épült, megújult az iskola, kultúrház a katolikus, református, evangélikus templom épülete kívül és belül, - utak, emlékművek, buszmegállók épültek. A temető bejáratát gyönyörű magyar kapuk ékesítik.
Zsigárdnak több neves szülötte van, közülük is kiemelkedik Erdélyi László/1868-1947/ pap-tanító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a debreceni egyetem rektora, több könyv szerzője és a nemrég elhunyt Kaszás Attila, színművész, akinek szülőháza ma tájházként szolgál.


ELÉRHETŐSÉGEK

Községi Hivatal Žihárec - Zsigárd
Žihárec č. 599
925 83 Žihárec

Telefon: 031/779 8201
Fax: 031 / 702 07 58
E-mail: obecziharec@mail.t-com.sk

Polgármester: Baranyay Alajos